Hmm. Hol is kezdjem. Talán ott, hogy már régóta komolyabban érdekel a kerékpározás és a hozzá kapcsolódó dolgok. Anno, 2008-ban beszereztem, pusztán hobby célból egy „hazai” bicajt, nevezetesen egy Schwinn-Csepel Ranger Fully-t. 3 év alatt elég sokat használtam. Megközelítőleg 4000 km-t „hajtottam” bele és ez idő alatt, szinte az összes alkatrészt kicseréltem rajta. A váz, a villa, a stucni, a felnik és a küllők maradtak eredetiek. De erről részletesebben egy régebbi posztban olvashatsz.

2010 év vége felé, lett egy viszonylag jól fizető állásom, jó környezetben. Ekkor határoztam el, hogy a Csepelt nem fejlesztem tovább, hanem veszek egy másik bicajt, ami újabb technológiákat használ (gondolok itt a tárcsafékre, 1,1/8-as villanyakra…stb.). Decemberben véletlenül rábukkantam egy egész jó ár/érték arányú Meridára, ami éppen megfelelt volna akkori elképzeléseimnek, a sráccal aki árulta meg is beszéltem, hogy Januárban lenne releváns. Mondta, hogy neki annyira nem sürgős eladnia… Isteni szerencse, hogy nem vettem meg Decemberben, mert (lehet, hogy a sors akarta így) ugyanis az „álommunkahely” megszűnt. Csődbe ment az anyacég…stb (azt hiszem ez is megérne egy posztot). Így januárban állás nélkül maradtam a tartalék pénzem pedig iskolára, egyéb téli kiadásokra ment el. Ez a Január egy kegyetlen hónap volt egyébként is. Semmi sem sikerült, amit elterveztem.

Februárban összeszedtem magam és ismét elkezdtem keresgélni. Véletlenül beleolvastam egy fórumba, ahol valaki egy bizonyos összegért kerékpárt keresett, amire egy másik srác válaszolt, hogy az övé eladó, de nem sürgősen.

A bringa régebben is tetszett (egyébként egy 2009-es Cube Aim-ról van szó), és szerencsém volt, mert a kérdező emberke nem élt az ajánlattal, így megkerestem a bicaj tulaját, s lebeszéltem vele, hogy érdekelne, de csak március felé. Nagyon rendes volt, hiszen fenntartotta addig is, míg az árát össze nem szedtem, s el nem tudtam érte menni. Februárban kicsit többet dolgoztam (250 óra felett), melynek meg is lett a gyümölcse. Anyagilag rendbejöttem, s meg tudtam vásárolni a kiszemelt bicajt. Március közepe óta egyeztettünk időpontot, amiből végül április 1. lett. Egy kellemes pénteki nap. Az átvételhez elhívtam, egy időközbeni új „on-line” munkatársamat, aki azért még átnézte a bicajt.

Április 1 is majdnem meghiúsult, ugyanis elkaptam előzőleg egy kis betegséget, ami miatt „fekve maradtam” 1-2 napot. De szerencsére pénteken, azaz elsején el tudtam vonatozni Szentesre. Aznap utaztam először életemben az Usgyi becenevű motorvonaton, először jártam a Szolnok-Szentesi vasútvonalon és persze Szentesen. Jó út volt, hajtott a kíváncsiság, új helyeket ismertem meg.

Szentesen találkoztam először „virtuális” kollégámmal, akivel jót beszélgettünk, míg vártuk az állomás épülete előtt a bicajt + tulaját. Megérkezett. „Afféle szerelem első látásra” érzés fogott el amikor a bicajt megláttam. A szükséges próbakörök után és Krupcheck úr véleménye után a papírmunka következett, bent az állomáson. (alvázvizsgálattal, adásvételi szerződéssel). Természetesen a kolléga készített pár lesifotót…

A fizetés is érdekesen történt, ugyanis nagyobb összegeket nem szeretek a pénztárcámban tárolni, inkább a táskámban, egy kis dobozban, borítékban. Mikor elővettem a dobozt, Oppot és Krupchecket nem kicsit kinevettek. Talán a NOKIA felirat tetszett nekik rajta …

Fizetés és átvétel után még egy kis beszélgetés következett, aztán elindultam hazafelé. Szolnokig ismét az orosz csodamasinával utaztam.

Értékeltem rajta a bringatárolót. Szolnokon mentem a bringával egy kört, míg vártam a vonatra, és természetesen fotóztam is.

17 óra után megérkezett a vonatom. Murphy törvényei szerint természetesen egész nap kerékpár-szállításra alkalmas kocsik közlekednek, kivéve egy szerelvényen, természetesen pont kifogtam azt, így a vonat legutolsó kocsiján álldogáltam új szerzeményemmel. Este 8 óra magasságában értem haza, ahol egy 20 km-es próbakört tettem a bicajjal. Mondanom sem kell össze sem hasonlítható a Csepellel. Ezt tekerem, és megy. Eddig nem nagyon tudtam elképzelni, hogy egy drágább bicaj miért jobb egy hagyományosabb, olcsóbb modellnél. Most már tudom, de ezt az érzést nem nagyon lehet leírni, azt ki kell próbálni.

Remélem kedvenc kockám sokáig hű társam lesz és sok közös élményem lesz vele…