Az Ikarusokból pedig, a régen gyártott 260-as típusból is a legendás laprugós 266-osokat szeretem. Nekem valahogy tetszik ez a busz a maga érdekes „szögletes íveivel”, formáival és hangjával. Sajnos manapság egyre kevesebbet lehet látni az utakon, hiszen az utolsó példányokat a módszerváltás környékén gyártották le. Nem éppen a legkényelmesebb, leggyorsabb busz, de valahogy mégis hangulatos utazni rajta, kicsit ráz, kicsit zörög, de akkor is a MIÉNK (volt), s mindezekért, amiket leírtam, lett a kedvencem. Felvettem álnévnek, s ezek a számok szinte mindenhol jelen vannak szürke hétköznapjaimban.
Egy másik dolog, ami szintén köthető a 266-os Ikarushoz, az pedig nem más, mint az, hogy van az asztalomon egy képkeret, amit sok évvel ezelőtt kaptam egy kedves ismerősömtől. Abban a képkeretben azóta is egy 266-os Ikarus fotója van. Megfogadtam, hogy ezt a képet csak az „igazi” fotójára cserélem le. Mondanom sem kell, hogy jelölt volt már, csak sajnos eddig még nem jött össze, ezért ez a kép kezd szép lassan szépiásodni :)....
Nos hát ennyi lenne.
Utolsó kommentek