Ikarus 266 naplója

Mostanság számomra a Karácsony valahogy elvesztette jelentősségét, egy közömbös, „pirosbetűs” ünneppé vált. Ez egyrészt annak köszönhető, hogy az időjárás miatt az utóbbi pár évben egyáltalán nem volt fehér a karácsonyunk, másrészt ez az ünnep már nem arról szól, mint anno. Régen a szeretet ünnepe volt, tulajdonképpen még most is az, de egyre inkább elméletben, hiszen ebben az elanyagiasodott világban az emberek az ajándékot nézik, nem pedig örülnek egymásnak.

A Karácsonyról – idézet a Wikipédiáról:

„A karácsony a kereszténység egyik legfontosabb ünnepe, amelyen Jézus születésére emlékeznek. Időpontja a nyugati kereszténységben december 25-e, a keleti keresztények egy részénél január 7. A magyaroknál a nem vallásos, de keresztény kultúrkörbe tartozók számára általában a szeretet ünnepét jelképezi. Karácsonykor elterjedt szokás a keresztény (és sokszor a nem vallásos) családokban is megajándékozni szeretteiket. December 24-én hagyományosan a családok egész nap böjtölnek (karácsony böjtje), és este fogyasztják el a böjti vacsorát, majd csak december 25-én következik a karácsonyi ebéd vagy vacsora. Újabban kialakult, hogy a rokonokkal, családtagokkal együtt ünnepelnek szenteste, a „karácsonyi vacsora” keretében. Az üzletek és áruházak a Szentestét megelőző hetekben igyekeznek kihasználni az ajándékozás szokását, és reklámdömpinggel próbálják bevételüket többszörözni – ezzel sokszor fogyasztási lázzá torzítva az ünnep valódi lényegét.”

Néhány éve még a barátokkal, iskolatársakkal izgatottan vártuk, a téli szünetet, a Karácsonyt. Egész évben téma volt, hogy ki mit kér a Jézuskától, ki mit fog kapni. Amikor elérkezett a várva várt téli szünet, rendszerint 20-30 cm-es hó is rendelkezésre állt, amely kiváló alkalmat teremtett arra, hogy ne a szobában üljünk a TV előtt, hanem inkább szánkózzunk, síeljünk, csúszkáljunk, hóvárat építsünk, stb.

Az utca végén, ahol lakom, van egy nagy emelkedő, aminek a másik oldalán található egy csapás, melyet kerékpárosok, gyalogosok jártak ki, hogy ne kellejen 2-300 métert kerülni. Mi ezt a lejárót és a mellette levő nagy üres területet ilyenkor rendszerint birtokba vettük, a szánkózáshoz kikoptattuk a lejtőt, ha szükséges volt, akkor melegvízzel is locsolgattuk esténként, hogy reggelre minél jobban csússzon, persze ennek az arra járók nem örültek, de valamilyen szinten azért tolerálták, illetve megértették, hogy ilyenkor a kispajtásoké a terep. Ha elkészült az ereszkedő, akkor, lehetett reggeltől estig ereszkedni rajta, Természetesen egy szánkóval való leereszkedés valahogy sznob volt, ezért összekötöztünk négyet-ötöt, voltak is szép kis összeütközések, de nem bántuk, jól éreztük magunkat, s ha meguntuk, akkor építettünk hóvárat, csatáztunk nagyokat, élveztük, hogy kint lehetünk. Amikor beesteledett, mindenki hazament és számolgatta izgatottan a napokat Karácsonyig, vagy segített otthon az előkészületekben, például a sütésben. Amikor elérkezett a várva várt nap, már rendszeresen fent voltam korán reggel, alig vártam, hogy nagyapa belefaragja a fenyőfát a tartóba, s anyával együtt feldíszíthessük. Miután ez megtörtént sokáig ott ültem a fa mellett, vártam a Jézuskát, ami persze nem jött, csak amikor elmentem például fürdeni..., ezután gyorsan kibontottam az ajándékokat, és többnyire azonnal használatba is vettem őket. Aztán anyával és mamával közösen leültünk valami karácsonyi filmet megnézni.  Ezzel szemben ma az a helyzet, hogy nincsen hó, az idő is rossz, a régi baráti társaság már nincsen meg. A szeretet ünnepe abból áll, hogy beleteszem a fát a tartóba, feldíszítem – egyre kevésbé élvezetes számomra (emlékeszem, valamikor hetente átnézegettem a díszeket) – majd pedig esetleg segítek anyának a sütésben, vagy más előkészületben, később pedig megajándékozzuk egymást este templomi mise, ami már közel sem olyan, mint régen és körülbelül ennyiből áll a szeretet ünnepe. Másnap, illetve harmadnap van egy kis rokonvizit, amihez szintén nem sok kedvem van, mert annak általában ebben a családban valamilyen módon mindig vita a vége, és én szeretek kimaradni belőle. Ha nincsen ez a vizit akkor a maradék időt a gép előtt ülve töltöm, mivel a TV-ben semmi érdekes nincsen, a filmek már-már túl unalmasak, vagy semmi közük a karácsonyhoz. Esetleg megnézek egy két kedvenc örökzöld klasszikust – Reszkessetek betörők 1-2, A szomszéd nője mindig zöldebb, Bunyó Karácsonyig,..stb. –

Node ennyit rólam. Azért az olvasó kedvét ennyire nem akarom elvenni a Karácsonytól, ezért szokásomhoz híven most is készítettem egy karácsonyi videót, mely segítségével egy kicsit talán jobb hangulatra sikerül derítenem az idejét erre a blogra pazarló delikvenst. 

Békés, Boldog Karácsonyt kívánok minden kedves olvasónak!